Papa

Barátságos, árnyékos szobában

Bús kolompként kong a magány,

Elment, örökre elaludt,

Itt hagyott bennünket nagyapám.

Dohos ruhásládák mélyén,

száz kacat közt keresgélek,

A dobozok sűrűjében

Újra meglelni reméllek!

Teliholdas éjszakákon

Hallani vélem a lépteid,

S édesapám gyengéd kezével

Az asztlra teríti rajzaid.

Nagyanyám sírva néz utánad,

Hisz minden zug veled van tele.

 Ránkhagytál egy egész világot,

Csak nem tudjuk mit kezdjünk vele.

(Elhangzott: Irodalmi Rádió - felolvasóest 2007.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.