20 év után
Ágyba bújtunk, itt egy újabb este...
Istenem, anno hogy vártam még,
Lázas ifjú éjszakákon
A nászi ágy fülledt melegét.
Átkaroltál, ragyogó hajamat
Tavaszi szél szárnya kapta el,
Elhalmoztál csókkal, buja vággyal
Elméd megváltó terveivel.
Most itt fekszem. A zsíros abalkon túl
reflektor ragyog a csillagok helyett.
Hol vannak a szárnyas szóvirágok…
Kiválthatnánk egy fitnesszbérletet…
Csípőm köré zsírpárnák tapadtak,
A mellem lassan a földig ér,
De nincs palota, nincs béke, nincs gyerekünk.
Száz éve feladtuk, mond miér’?
Úgy fekszel, mint egy bálnatetem
a száradó parti homokban,
Csak remélem hiú női vággyal,
Hogy férfi vagy azért még néha nyomokban.
Hajolj rám, csókolj az istenért,
-Csináljuk! Megöl az unalom.
Hagyj békén! - dörmögöd magadban,
Fülledt nyálad csorog a nyakamon.
(Irodalmi rádió -Hölgyek Antológiája, I. hely)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
